Szent Jobb

A török hódoltság idején az ereklyék eltűntek Fehérvárról, Raguzában  bukkantak fel, fél évszázad után. Az itteni domonkos szerzetesek állítólag török kereskedőktől vették meg. A hitelességét megkérdőjelezi, hogy míg Hartvik püspök legendája szerint az ellopott/megvédett jobb kart László király István gyűrűje segítségével azonosította, a szerzeteseknél lévő karereklyén – ami a most Szent Jobbként tisztelt kézfej –, nem volt ilyen gyűrű. Mivel ökölbe szorítva mumifikálódott a kar, a gyűrűt csak úgy lehetett volna eltávolítani róla, ha annak nyoma marad. Márpedig ilyen sérülés nem látszik a Szent Jobbon, illetve csak a hüvelykujján. Viszont a hitelességét erősíti, hogy nem csak a kar, hanem a korábban azzal együtt őrzött koponyacsont is a raguzai szerzeteseknél bukkant elő.

Az nem teljesen világos, hogy ki választotta le a testről István király jobb karját, abban viszont már egyetértés van, hogy arra a Merkur nevű szerzetesnél (aki vagy ellopta vagy gondosan megőrizte) talált rá az első magyar király szentté avatását keresztülvivő László király. Ennek emlékére László Biharban kőmonostort is alapított. Ott, majd később Székesfehérváron őrizték István jobbját, egy koponyaereklyével együtt.

Forrás: https://444.hu/2013/08/20/1700-eves-ver-es-2556-eves-fog

Háromszor vizsgálták a Szent Jobbot

A a kutatások nem zárják ki, de nem is erősítik meg száz százalékosan, hogy Istváné lehet. Először 1951-ben Bochkor Ádám orvos kapott lehetőséget egy alapos szemrevételezésre, miután penészt vettek észre az öklön. A penésztelepeket letisztították, és konzerválták a kart. Bochkor azt a magyarázatot adta a mumifikálódásra, hogy a jobb kéz volt a hanyatt fekvő halott legmagasabban lévő testrésze, azért kerülhette el a teljes bomlást.

1988-ban nyitották fel újra az ereklyetartót. Szentágothai János fémtől eredő elszíneződést sehol nem talált, és megállapította, hogy "A közepesnél valamivel kisebb férfikéz a körülményekhez képest igen jól megtartott múmiája".

1999-ben végeztek újabb vizsgálatokat, Réthelyi Miklós vezetésével. Bár nem fértek hozzá a foglalat miatt a kéz minden részéhez, endoszkóppal a korábbiaknál alaposan szemügyre vették azt. Arra jutottak, hogy a kezet a csuklóízűletnél választhatták le, és a halál után bebalzsamozhatták a testet.

Mindegyik vizsgálat célja alapvetően inkább állapotfelmérés és a további károsodás megelőzése volt. Lehetne vizsgálni az ereklyék korát vagy azt is, hogy a kar és a koponya egy embertől származik-e, de ehhez mintát kellene venni belőlük. DNS-vizsgálatot ugyanakkor úgy lenne értelme végezni, - ha egyáltalán ennyi idő elteltével pontos képet adna - ha lenne egy, minden kétséget kizáróan Istvántól vagy közvetlen leszármazottjától való minta.