Millennium

     Millennium

1896

Magyarország 1896-ban ünnepelte a honfoglalás ezeréves évfordulóját, 2000–ben pedig az államalapítás ezeréves évfordulóját. Mindkét millenniumi ünnepség alkalmából a magyar országgyűlés törvénybe foglalta az évfordulók jelentőségét.1895. december 31-én éjfélkor Magyarország egész területén egyszerre megkondultak a harangok. Megkezdődött az egy esztendőn át tartó ünnepségsorozat, amellyel a magyarság állama fönnállásának 1000. évfordulóját köszöntötte.Különösen szép eredményeket könyvelhetett el az ünneplők nemzedéke. A kiegyezést követő három évtized alatt a feudalizmusból kilépett Magyarország modern európai állammá vált, szívében a világossá növekedett Budapesttel a fejlett nyugati országokhoz való teljes fölzárkózás küszöbére érkezett. Az ünnep fénye feledtette a jövő bizonytalanságát, az ellentéteket a Monarchián belül, és a Monarchia szaporodó ellenfeleit a határokon túl.

2000

Az államalapítás ezeréves évfordulója alkalmából a Magyar Köztársaság Országgyűlése megalkotta a 2000. évi I. törvényt Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról. A „millenniumi év” 2000. január 1-jétől 2001. augusztus 20-ig tartott. A millenniumi ünnepségek keretében nyilvánították a pécsi ókeresztény sírkamráékat a világörökség részének ekkor indult el az esztergomi vár újjáépítése éd a Nemzeti Színház felépítése és átadása. Illetve mindkét millenáris évfordulót jeles állami, egyházi ünnepek kísérték.

Szent Gellért

Szent Gellért

Szent Gellért püspök(Velence, 980. április 28 - Buda, 1046. szeptember 24)

Öt évig tanult az Isola di San Giorgio Maggiore Benedek-rendi kolostorában, majd a szent könyvek tanulmányozásához fogott, s már korán felébredt benne a vágy, hogy szent Jeromos iratait magában a betlehemi monostorban olvashassa. 1005 táján szerzetestársai már valami kisebb tisztségre választották meg a mintegy 25 éves ifjút, akit ekkortájban szenteltek pappá. A zárai kereskedők egyik hajóján, többedmagával 1015. február közepe táján szállt tengerre. Parenzo mellett nagy vihar érte utol, mire Szent András szigetén keresett menedéket. Itt találkozott Razina pannonhalmi apáttal, aki rábeszélte, hogy előbb látogassa meg I.István magyar királyt, akinek segítségével a Dunán folytathatja útját Konstantinápolyba, ahonnan könnyebben eljuthat Jeruzsálembe.1030.-ban azonban István király marosvári, csanádi püspökké nevezte ki, s tőle várta az Ajtonytól visszafoglalt Tisza-Maros-Duna-közi terület megtérítését. Szeptember 24-én azonban a pesti révnél megtámadták a minden idegenben ellenséget látó Vata-féle lázadás résztvevői: elfogták, majd kétkerekű taligán a mélységbe lökték őket.

Kiegyezés

Kiegyezés

Az osztrák és a magyar érdekek legélesebben az 1848-49-es szabadságharc során kerültek összeütközésbe. Ekkor született meg a modern magyar nemzet. Az osztrák császári seregek az orosz cár segítségével győzedelmeskedtek a magyar honvédseregek felett, a fegyvert a magyar forradalmárok 1849 augusztus 13-án tették le a fegyvert Világos mellett.A közvetlenül a forradalom utáni éveket a megtorlás jellemezte. Magyarország tejhatalmú vezetőjének, Haynaunak a rémuralma 1851. július 7-én ért véget Alexander Bach javaslatára. A vezetője után egyszerűen csak Bach-korszaknak nevezett éveket (1851–1859) a komoly állami felügyelet és az erős cenzúra jellemezte. 1859 áprilisában kitört a szárd-francia-osztrák háburú, melyet Ausztria a solferínói csatában elvesztett. Ferenc József a vereségért Bach birodalmi belügyminisztert tette felelőssé és augusztus 22-én leváltotta minden politikai hivatalából.A folyamatos enyhülés jegyében 1865 április 16-kán a Pesti Naplóban jelentette meg Deák Ferenc a később a „húsvéti cikk” néven emlegetett írását, melyben a későbbi kiegyezés felé vezető út lehetőségét vázolta fel, nem titkoltan az osztrákoknak címezve.A tárgyalások a prágai béke megkötése után felgyorsultak. Osztrák (császári) oldalról Ferdinand Beust báró 1866 végi külügyminiszteri kinevezése volt fontos momentum, mert ő győzte meg a kabinetet arról, hogy kiegyezés nélkül már nem lehet tovább fenntartani a birodalmatA teljes függetlenség hívei azonban így is árulásnak tartották és nevezték a kiegyezést, hiába lett az új szövetség neve Ausztria-Magyarország (vagy Osztrák-Magyar Monarchia) és alakult meg az Andrássy-kormány, azaz 1849 után tizenkilenc évvel a következő önálló, felelős magyar kormány.