Államalapítás

 Államalapítás

 

A Magyar Királyság megalapítása kétségtelenül Szent István műve volt, a központi fejedelmi hatalom kiépítését és a kereszténység felvételét azonban már apja, Géza fejedelem elkezdte. Géza egyéniségét a külföldi kortársak kissé elfogult leírásaiból rajzolhatjuk meg, e források Gézát roppant kegyetlen, hirtelen haragú, hatalmaskodó embernek mutatják be, aki szíve mélyén pogány maradt még megkeresztelkedése után is. Géza "gőgös és nyers" egyénisége azonban politikai éleslátással párosult. Felismerte, hogy a magyarság körül megváltoztak a külpolitikai viszonyok. A Kárpát-medencétől nyugatra I. (Nagy) Ottó 962-ben megalapította a Német-római Császárságot, délen pedig a Bizánci Birodalom kapott új erőre. E két hatalmas keresztény állam fogta közre a pogány magyar fejedelemséget, melynek fennmaradását csak az biztosíthatta, ha békében él a szomszédokkal és felveszi a kereszténységet.

Géza helyesen látta, hogy e feladatok megvalósítása erős fejedelmi hatalmat kíván. A nagyfejedelem uralma ugyanis nem érvényesült egyformán az ország egész területén. A törzs- és nemzetségfők egy része csak névleg ismerte el Géza elsőségét, gyakorlatilag önállóan országolt. E felismerések vezették Gézát arra, hogy gyakran nyers és erőszakos eszközökkel lásson hozzá hatalma megerősítéséhez.

A keresztény vallás római és bizánci változata már Géza uralkodása előtt is ismert volt a Magyar Királyságban. Géza idején a latin hittérítés indult útjára. Bizánccal ugyanis a kalandozások utolsó hulláma miatt a viszony elhidegült, a szomszédos német állammal azonban jó volt a kapcsolat. Így Géza csak Ottó császárhoz fordulhatott.

973 húsvétján Ottó Quedlinburgban fejedelmi gyűlést tartott, amelyet a keresztény hatalmak találkozójának szánt. Géza ugyan személyesen nem ment el a gyűlésre, de tizenkét főúrból álló követséget küldött. A találkozó után a császár egy püspököt és papokat küldött a Magyar KIrályságba, ezzel vette kezdetét a hittérítés, amely a fejedelmi család udvarhelyei körül indult meg. Bár Géza megkeresztelt uralkodó volt, címe – mindenekelőtt a koronázás hiánya miatt – még nélkülözte a keresztény király hivatalos elismertetését. A fejedelem számára a kereszténység nem vallási, hanem politikai kérdés volt: a kereszténység felvétele a külpolitikai biztonságot és a központosítás eszközét egyaránt jelentette.

A hittérítéssel párhuzamosan Géza a fejedelmi hatalmat az egész országban elismertette, a megkeresztelkedésnek ellenszegülő, a régi rendhez húzó urakat leverte és uralma alá kényszerítette. Több nagyúr azonban meg tudta őrizni korábbi hatalmát, így az erdélyi Gyula is, aki különállását annak köszönhette, hogy lánya, Sarolt, Géza felesége volt.

Géza a magyar külpolitikában is fordulatot hajtott végre: mindenféle háborúskodást igyekezett elkerülni. A középkorban a külbéke biztosítéka a fejedelmi családok összeházasodása volt, ennek jegyében adta egyik lányát a lengyel fejedelemhez, a másikat a bolgár trónörököshöz. Harmadik lánya Orseoló Ottó velencei dózse felesége lett, legkisebb lányát pedig Aba Sámuel magyar nagyúr vette el. István a bajor származású Gizella hercegnőt kapta nőül, az erősen vallásos hercegnő papok és lovagok kíséretében érkezett meg a Magyar Királyságba.

Szent István

Géza tudatosan készítette fel Istvánt az uralkodásra, és őt jelölte utódjául. A hagyomány szerint Géza megeskette a főurakat, hogy halála után fiát ismerik el uruknak, ez azonban szakítást jelentett a szeniorátus szokásával.

Forrás: http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/a-kozepkor-tortenete-476-1492/magyarorszag-az-arpadok-koraban/a-magyar-allamalapitas

______________________________________________________________

Államalapítás

Árpád-kor:

Magyarország a 11. században:

Géza fejedelem nyugat felé fordult, 973-ban követeket küldött a német-római császárhoz, I. (Nagy) Ottó császárhoz, és keresztény papokat, hittérítőket kért tőle. Ezek nevelték fiát, Vajkot is, aki megkeresztelésekor az István nevet kapta. Istvánt Adalbert prágai püspök nevelte, megkeresztelése is az ő nevéhez fűződik valamint valószínűleg István házasságát is ő hozta tető alá Gizella bajor hercegnővel. Géza az öröklésben a hagyományos seniorátus (a nemzetség legidősebb élő férfi tagjának öröklési joga) helyett a keresztény-germán primogenitúrát (az első szülött fiú öröklési joga) akarta érvényesíteni.

A központi hatalom kiépítése: (Szent) István megszervezte az egyházszervezetet és a vármegyerendszert, stabil pénzt veretett, meghonosította az oklevélkiadást, törvénykönyvet íratott, és mindent megtett, hogy az ország felzárkózzon a nyugat-európai országok szokásaihoz. Az egyházszervezést Géza kezdte, de a munka java Istvánra maradt. Tíz egyházi központ jött létre, melyek közül kettő Esztergom és Kalocsa érseki rangot kapott. A hittérítést a bencés rend végezte, központjaik pl.: Pannonhalma, Pécsvárad. A királyi vármegyék a kormányzás alapegységei. István halála után trónharcok kezdődtek és 1046-ban pogánylázadás robbant ki. A rendet végül I. András állította helyre, aki sikeresen szállt szembe az országra törő német-római császár hadaival is. Magyarország függetlenségének megszilárdítását a 11. század végén uralkodó I.

Írásbeliség és diplomáciai sikerek: A 12. századi Árpád-házi királyok, főként II. (Vak) Béla és III. Béla tovább folytatták elődeik sikeres bel- és külpolitikáját. III. Béla elrendelte, hogy minden elé kerülő ügyet foglaljanak írásba – ez volt a magyar hivatalos írásbeliség kezdete. Fejlesztette a nyugati, főleg a francia-magyar kapcsolatokat, a francia király testvérét vette feleségül. Béla korából való az első egybefüggő magyar nyelvű írott emlék, a Halotti beszéd és a király jegyzője, Anonymus által írt Gesta Hungarorum is.

Hatalmi válság és második honalapítás: A 13. században a nagybirtokosok rendkívül megerősödtek és a királyi központi hatalom meggyengült. II. András a híveit hatalmas birtokadományokkal próbálta meg magához láncolni, így gyorsan csökkenni kezdtek a várbirtokok. Ez a folyamat a királyi hatalom gazdasági alapjait kezdte ki. A főurak mégsem voltak elégedettek, mert úgy érezték, hogy a király feleségével, Meráni Gertrúddal érkezett német urakat előnyben részesítik velük szemben. Így egy csoportjuk összeesküvést szőtt és 1213-ban meggyilkolták a királynét. A királyi hatalom gyengülését mutatja, hogy az összeesküvők nagy része büntetlenül úszta meg a lázadást. Amikor a király végül megkísérelte visszavenni a szétosztogatott birtokadományainak egy részét, a főurak felkelést szítottak és 1222-ben rákényszerítették a királyt az Aranybulla kibocsátására. Az egyezmény korlátozza a király hatalmát és szentesíti a magyar nemesség előjogait, például a birtokaik adómentességét.

Késő középkor

A lovagkor évszázada

A trónviszályokból Károly Róbert nápolyi herceg került ki szerencsésen, aki elnyerte többek közt a pápa, a firenzei bankárok és Kán László erdélyi vajda kegyét is. Az új király felszámolta a bárók hatalmaskodását. A báróktól elkobzott vagyont, földet a hívei kapták meg. Ezek a lépések véget vetettek az ország szétszakítottságának, és a Magyar Királyság ismét osztatlan, központosított állammá vált. Károly Róbert megteremtette a bárók és a vármegyei nemesek bandériumaiból álló egységes katonai szervezetet, a banderiális hadsereget. Az aranybányászat terén a Magyar Királyság élre került, mivel Károly Róbert az úgynevezett bányapénz átengedésével új bányák létesítésére ösztönözte a nemeseket. 1325-ben firenzei mintára aranyforintot veretett.

Törökellenes harcok és reneszánsz kultúra

Zsigmond király 1410-ben elnyerte a jelképes rangnak számító német királyságot és komoly nemzetközi sikereket ért el (konstanzi zsinat megszervezése, 1414–1418). 1419-ben cseh királlyá választották, és így bekerült a német választófejedelmek körébe. Német, magyar és cseh királyként Európa egyik legtekintélyesebb uralkodója lett. Birodalma központját Budán rendezte be, amelyet európai hírű királyi udvarrá fejlesztett. A törökök ellen újabb támadások helyett a déli országrészekben nagyszabású védelmi rendszert épített ki, az úgynevezett bánságokat, valamint a végvárak vonalát, melynek központja Nándorfehérvár (a mai Belgrád) lett. 1433-ban elérte legnagyobb sikerét, ugyanis a pápa német-római császárrá koronázta. Ettől kezdve Buda lett Európa központja, ahol császárokat, királyokat, fejedelmeket fogadtak. A német birodalmi gyűlést, először a történelem folyamán, a Német-római Birodalom határain kívül, Pozsonyban hívták össze.

A királyság pusztulása

II. Ulászló halála után fia, II. Lajos követte őt a trónon. Apa és fia uralkodása alatt Magyarország nem készült fel a török elleni harcra. Sőt, a Mátyás alatt elért belső rend és gazdasági fejlődés is gyakorlatilag szétforgácsolódott az egyes főurak belpolitikai küzdelmei miatt. A jobbágyság elnyomása 1514-ben a Dózsa-féle parasztfelkeléshez vezetett, amelynek leverése után a Werbőczi István által készített új törvények a jobbágyság millióinak örökös röghöz kötését, gyakorlatilag fél-rabszolgaságot vezettek be az országban. Ez Magyarország társadalmát hosszú évszázadokra visszavetette a fejlődésben, hiszen ezidőtájt a nyugatabbi országokban éppen a jobbágyság fokozatos megszűnése jelentette a későbbi nemzeti polgárosodás alapját.

Magyar Uralkodói jelvények

 Szent Korona

 koronázási palást

 királyi jogar

országalma

koronázási kard